1860. október 29-én született Mikagéban, Kobe tartományban egy jó anyagi hátterű sake-főző családban. Kano ősei között számos híres shinto pap, buddhista mester és konfuciánus tanító található. Jóllehet Kano gyermekmekkori körülményei irigylésre méltóak voltak, neveltetése szigorúan és fegyelmezetten folyt. Későbnb ő maga is nagyon szigorú családfő volt. Tanulmányait a Seitatsu Shojoku magániskolában kezdte, melyet Keido Ubukata tanár működtetett. Ubukata tudatosította Kanoban, hogy jóllehet a klasszikus műveltség felbecsülhetetlen érték, mostantól fogva a japán diákoknak alaposan meg kell ismerkedniük a nyugati kultúrával is. A Shubei Mitsukuri iskola után 1873-ban beiratkozott az Ikuei Gijukuba, ahol minden tantárgyat külföldi tanárok oktattak angolul vagy németül. Majd 1874-ben a Tokiói Idegen Nyelvek Főiskolájának hallgatója lett. Kiválóan elsajátította az angol nyelvet, felnőtt kora nagy részében angol nyelven vezetett naplót. A főiskola elvégzése után egy másik államilag támogatott iskolába, a Kaisei Akadémiára iratkozott be. 1877-ben ez az Akadémia lett a Tokiói Egyetem, és Kano abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az első nemzeti oktatási intézmény elsőként végzett évfolyamának hallgatója lehetett. Egyetemi évei alatt gyakran szembekerült kötekedő és verekedő alakokkal, így egyre erősebb lett az a szándéka, hogy jujutsu-t tanuljon. Az adott történelmi pillanatban azonban egyáltalán nem volt könnyű a megfelelő oktatóra találni. A feudális rendszer összeomlása előtt egész Japánban a legtermészetesebb dolog volt, hogy alkalmaztak harcművészet-oktatókat. Ezenfelül minden szamuráj férfi és nő alapos bujutsu kiképzést kapott. Az 1600-1868 közötti Tokugawa időszak után a harcművészeti akadémiák állami támogatása megszűnt és a legtöbbjük kénytelen volt bezárni kapuit. "Megváltoztak az idők." - mondta nyersen Jigoro Kano szemébe nemcsak édesapja, hanem sok korábbi harcművész is. - "Az ilyen dolgok ma már haszontalanok" Kano azonban kitartóan ragaszkodott eképzeléséhez és 1877-ben Hachinosuke Fukuda (1829-1880) személyében rátalált egy Tenshin Shin'yo iskolához tartozó alkalmas tanítóra. Az iskolát Mataemon Iso alapította, viszonylag új jujutsu stílusnak számított, amely nagy hangsúlyt fektetett az atemi-re (az anatómiailag gyenge pontok elleni támadásokra) és rögzítési technikákra. Később a Tenshin Shin'yo Ryu-t Masamoto Iso (1818-1881), az iskola alapítójának fia mellett tanulta tovább. Masamoto halála után Jigoro Kano a Kito Ryu-hoz tartozó Tsunetoshi Ikubónál (1835-1889) folytatta az edzéseket. Ebben az időszakban a Kito Ryu főként a dobástechnikákra összpontosított. "Fukuda mester vezetett rá arra, hogy min munkálkodjam az életben; Masamoto mester megmutatta a katák finomságait; Ikubo mestertől változatos technikákat tanultam és megértettem az időzítés fontosságát." - Jigoro Kano

1881-ben szerzett diplomát a Tokiói Egyetemen. 1882 februárjában Tokió Shimo-tani körzetébe, a jodo buddhista szekta Eisho-ji templomába költözött. Huszonkét évesen ezen a helyen alapította meg a Kodokant, "az út tanulmányozását szolgáló intézményt". Kano hitt abban, hogy a jujutsu-t, ezt a japán kulturális értéket meg kell őrizni, arról is meg volt azonban győződve, hogy hozzá kell igazítani a modern idők követelményeihez. A Kodokan judo-ban kívánta rendszerezni a jujutsu mélyen rejlő alapelveit. Úgy gondolta a szellem és a test fegyelmén keresztül mindezek eljuttatnak a bölcsességhez és a helyes életvezetéshez. 1884-ben megnyitott egy nagyobb dojot és bevezetett rendszeres nyílt versenynapokat is. A Kodokan Judo egyre nagyobb teret hódított. A Kodokanon 1895-ben hivatalosan beiktatták a gokyo no waza-t, a tanítások öt csoportjának első változatát. Minden egyes csoport nyolc jellegzetes technikából áll - lábsöprések, lábdobások és testdobások. 1920-ban az eredeti formák közül 8-at 6 újjal kicserélve jött létre a ma is létező, 40 dobást tartalmazó gokyo. Ebben az évben kezdte Kano rendszeresen tanítani a judo három összetevőjét (a judo mint sport, a judo mint fizikai edzés és a juso mint etikai képzés).

Kano úgy gondolta, hogy a Kodokan judo edzései hozzásegítenek ahhoz, hogy éberebbek, magabiztosabbak, határozottabbak és összefogottabbak legyünk. Kano másik lényeges alapelvének, a "jita kyoei"-nek, az "egymás segítése és egymással való együttműködés" elsajátításához is vezérfonalat ad a Kodokan judo. Az 1936-os berlini olimpián mint a japán delegáció egyik képviselő vett részt. Szerette volna ha az 1940-es olimpiát Tokióban rendezték volna meg - bízott benne hogy így elkerülhető lett volna a háború és közelebb kerültek volna egymáshoz a különböző országok, kultúrák. Az álmát nem érhette meg, 1938 május 4-én, 78 éves korában az SS Hikawa Maru hajó fedélzetén pneumóniában meghalt. (Egyesek szerint viszont megmérgezték, ugyanis a japán kormány szerette volna a Kodokan-t katonai akadémiává alakítani, ami ellen ő határozottan és nyíltak kiállt. A halála után néhány héttel a Kodokan-ból katonai akadémia lett.) Tokiónak az olimpia megrendezésére 1964-ig kellett várnia, amikor is a judo-t is bemutatták mint új olimpiai sportág. Haláláig felelős beosztásokat látott el a japán oktatási- és sportéletben. Idős kora ellenére töretlenül gyakorolta a judot, képezte önmagát és tanította a fiatalokat.