1906-ban gróf Szemere Miklós meghívására Kano Dzsigoro egyik tanítványa,
Kicsiszaburo Szaszaki (Sasaki Kichisaburo) mester érkezett hazánkba, hogy
Magyarországon is megismertesse és népszerűsítse a judót. Négy hónaposra
tervezett kurzusán hatvan fővel kezdte az oktatást a BEAC lágymányosi
sporttelepén.
A nagy fegyelmet és kitartást igénylő tanfolyamról sorra elmaradtak a tanítványok, és
a harmadik hónap végére már csak négyen maradtak. A mester meg is jegyezte,
hogy „a magyar fiatalokban nincs elég kitartás”, ezért elképzelhetőnek tartotta, hogy
a judo nem fog meghonosodni Magyarországon.
Mindezek ellenére sikerült lerakni a judo alapjait, igaz, sokáig csak egy-két lelkes
sportember űzte. Dr. Cseloki Lajos, a tanfolyam résztvevője 1909-ben személyesen
felkereste Kano Dzsigorót. Tanulmányozta a japán testnevelési rendszert, ezen belül
is a judót. 1920-ban megjelent „A japán rendszerű torna alapgyakorlatai” című
szakkönyve. Hamarosan egyre több fiatal kezdett érdeklődni a judó iránt.
A rendszeres judo oktatást Vincze Tibor kezdte el 1928-ban, őt tekintjük a magyar
judo sport atyjának. Tanítványai közül később sok kiváló mester került ki. 1931-ben,
mindössze néhány fővel alakult meg az első magyar judo klub az NTE-ben, majd
1933-ban a csapat már részt is vett az első nemzetközi versenyen Bécsben, amelyen
döntetlennel zárult az osztrákok elleni csapatverseny. 1934-ben Magyarország részt
vett az első, nem hivatalos Európa-bajnokságon. Ugyanebben az évben
Frankfurtban Vincze Tibor megszerezte a második, dr. Purman János pedig az első
dan fokozatot. Ők ketten, a MAFC birkózószakosztály mellett létrejött judo klubbal
egyesülve létrehozták az Elektromos Művek SE cselgáncs-szakosztályát.
Röviddel ezután, 1946-ban alakult meg a Budapesti Rendőr Egylet (mai UTE), 1948-
ban a Budapest Bástya, majd két év múlva a Budapest Honvéd (későbbi Haladás) és
a Testnevelési Főiskola judo szakosztálya. 1950-ben rendezték meg az első
övvizsgát, ahol a megszerezhető legmagasabb övfokozat a zöld öv volt. Ugyanebben
az évben bonyolították le az első meghívásos versenyt a Budapesti Dózsa
szervezésében. Az első országos bajnokságra 1952. november 16-án a
Rendőrtisztképző Iskola kultúrtermében került sor. A versenyen négy egyesület 48
versenyzője, nyolc súlycsoportban indult. Négy súlycsoportban a Budapesti Dózsa
nyert, háromban a Budapesti Bástya, egyben pedig a TF versenyzője bizonyult a
legjobbnak.
1959-ben a Magyar Judo Szövetség csatlakozott az Európai Judo Szövetséghez
(EJU), s ez jelentős szakmai fejlődést eredményezett. Addig azonban egészen
sajátos szabályok szerint zajlottak a 10 perces (!) küzdelmek. Csak az számított
ippon (teljes) értékű győzelemnek, ha az ellenfél fojtás, karkulcs, karfeszítés vagy
lábfeszítés (!) miatt feladni kényszerült a küzdelmet. A 30 másodpercig tartó
leszorításért és a dobásokért csak akciópont járt. Mindez nagyon élénkké,
látványossá tette a judo versenyeket, és ezáltal (a mostanihoz képest is) igen
nagyszámú szurkolótábort, nézőközönséget vonzott. A rendszeres bemutatók, a
rádióban elhangzó előadások, és az újságokban megjelenő szakcikkek meghozták a
népszerűséget a judónak.

Gyors ütemben növekedett a versenyzők létszáma, országszerte sorra alakultak a
szakosztályok. 1955-re már 300-nál is több igazolt judós sportolt hazánkban. 1956
októbere és az azt követő időszak a magyar judót is megviselte. Sok edzőnk,
versenyzőnk külföldre kényszerült, néhányan idehaza haltak meg. 1957-ben újjá
kellett szervezni a honi szövetséget. Az ezt követő időszak azzal telt, hogy a magyar
judo ismét önmagára találjon és az EJU szabályai szerint zajló nemzetközi
versenyeken is sikereket tudjon elérni.
Az 1956 tavaszán létrehozott első válogatott sorra veszítette el a nemzetközi
versenyeket, ennek fő oka az európaiakkal szembeni technikai lemaradás volt. 1959-
ben megtört a jég: a magyar válogatott első győzelmét ünnepelhette a görlitzi
Dinamo, majd nem sokkal később a drezdaiak ellen. 1961-ben már nagyarányú
győzelmet arattak a mieink a lengyelekkel szemben, és ugyanebben az évben a
milánói ifjúsági Európa-bajnokságon Kovács János ezüstérmet szerzett. Azt ezt
követő Eb-ken újabb dobogós és pontszerző helyeket szereztek versenyzőink, de
csak 1976-ban, a kijevi kontinensviadalon avathattunk felnőtt magyar Európa-
bajnokot, a 63 kilogrammos Tuncsik József személyében.
1966-ban súlyos katasztrófa érte a magyar judo sportot, amit nehezen tudott
kiheverni: a prágai versenyre tartó válogatott négy tagja, Bodor Antal, Faragó
Benjámin, Kovács János és Nagy Miklós, valamint edzőjük, Kovács Ákos repülőgép-
szerencsétlenségben életét veszítette. A talpra állás nehéz volt, és a fiatal
versenyzőktől elszánt és kemény munkát követelt. A technikai fejlődés érdekében
igyekeztek minél több nemzetközi versenyen szerepelni, valamint még ebben az
évben megszervezték az első Hungária-kupát, amelyre azóta is minden évben sor
kerül – napjainkban az olimpiai kvalifikációs Világkupa-sorozat egyik versenye ez a
torna.

Szintén 1966-ban, ősszel hazánkba látogatott Daigo Tosio és Murai mester, a
Kodokan Intézet két szakembere egyhetes intenzív továbbképzést tartott a válogatott
versenyzők és edzőik számára. Két évvel később a japán válogatott és a Japán Judó
Szövetség kilenc danos elnöke, Hamano Soszei járt Magyarországon, a látogatás
nagy élményt és rengeteg tanulságot jelentett judósaink számára. A japán válogatott
főedzője, a nyolc danos Macumoto mester 1971-ben tett látogatása alkalmával
kijelentette: „A magyar versenyzők az utóbbi években mind technikailag, mind
küzdőszellemben igen sokat fejlődtek. Egy-két versenyző adottsága közel áll a
legjobb európaiakéhoz és képesek nagy eredmény elérésére.”
A 70-es évektől valóban fellendült a magyar judo: versenyzőink rangos nemzetközi
versenyeken sorra dobogós és pontszerző helyezésekkel térhettek haza. A
legrangosabb eredményt Kovács Antal érte el, amikor 1992-ben, Barcelonában
olimpiai bajnoki címet szerzett, majd egy esztendővel később, 1993-ban Hamiltonban
megszerezte a magyar judo első felnőtt világbajnoki címét is – a kitűnő sportember
vihette a 2004-es athéni nyári olimpia megnyitó ünnepségén a magyar nemzeti
lobogót.
A világbajnoki sikert 2005-ben, Kairóban sikerült megismételni, ekkor a 73
kilogrammosok között versenyző Braun Ákos állhatott a vb-dobogó legfelső fokára –

ő az első magyar judós, aki ugyanabban az évben megnyerte a világbajnokságot és
az Európa-bajnokságot is.
(Forrás: dr. Galla Ferenc: Judo övvizsgák)